Herendi porcelán, Kotányi paprika, Pick szalámi, Zwack Unikum. Megannyi jól ismert hungarikum, melyek megteremtésében, elterjesztésében zsidó vállalkozók, kereskedők játszottak meghatározó szerepet. A híres termékeket azonban nem mindig lehet egy-egy személyhez kötni. A zsidó közvetítő kereskedelem az ország különböző részein jelentős részt vállalt bizonyos portékák országos vagy akár európai szintű megismertetésében.

Mezőkövesden például a két világháború közötti időszakban elsősorban zsidók foglalkoztak a kézimunka-kereskedelemmel. A 19. század elejétől egyre nagyobb arányban telepedtek le a városban, s mobil, gyorsan polgárosodó réteget alkottak. Ebben a korszakban a zsidó kereső népesség mintegy húsz százaléka foglalkozott kézimunka-kereskedelemmel. Árulták az alapanyagokat, felvásárolták és eladták, más országrészek s a külföld felé közvetítették a nemzeti szimbólummá vált matyó kézimunka különböző termékeit, amelyek így a polgári lakáskultúra fontos elemeivé váltak. Mindeközben formálták is a matyó kézimunka színvilágát, díszítőelemeit.

Tokajban, ahol a szőlőkultúrának s ebből következően a bornak volt jelentős szerepe, a borral való kereskedés szinte kizárólag a zsidók kezében összpontosult. Szőlővásárlás és kóser bor készítése céljából már a 17. század elején is érkeztek a Tokaj-Hegyaljára zsidó borkereskedők, de huzamosabb jelenlétük és megtelepedésük csak a 18. századi összeírások alapján bizonyítható. A 18. század második felétől lengyelországi és galíciai zsidók tömeges bevándorlása indult meg; többségük a határ menti vármegyékben – így többek között Zemplénben – telepedett meg. A 19. századra a korlátozó intézkedések ellenére erőteljesen kapitalizálódó zsidóság dinamizálta a Hegyalja szőlő- és borgazdaságát.

Makón a helyi speciális monokultúrát, a hagymakereskedelmet a zsidók irányították. A kedvező gazdasági feltételek és a vasúthálózat bővülése következtében a 19. század második felében a településen egyre jelentősebb szerepe lett a hagyma termesztésének és kereskedelmének. Az 1740 óta itt letelepedő zsidóság elsősorban kereskedelemmel és iparral foglalkozott. Üzleti kapcsolataik és kockázatvállaló hozzáállásuk a hagymával történő bel- és külföldi kereskedést is lehetővé tette számukra. A századforduló táján elsősorban a Monarchián belül, majd a két világháború között már a nemzetközi piacon is kereskedtek a makói hagymával. Ekkoriban a makói hagymakereskedők nyolcvan-kilencven százaléka zsidó volt, s egy részük nemcsak felvásárlással, hanem termeltetéssel is foglalkozott.