„A megőrzés éjjele az az Örökkévalónak, hogy kivezesse őket Egyiptom országából, az az éjjel az Örökkévalóé, megőrzés Izrael minden fiainál nemzedékeiken át.”
(2Móz 12:42)
Pészah, savuot és szukot a zsidó nép történeti sorsfordulóit felidéző három zarándokünnep, melyek a tavasztól őszig tartó mezőgazdasági év fontos csomópontjaihoz is kötődnek. Pészah, az egyiptomi kivonulás emlékünnepe nyolcnapos ünnep a zsidó naptár niszán hónapjának közepén, kora tavaszra esik. A Tóra elbeszélése szerint az egyiptomi kivonulást megelőzően Isten tíz csapást mért az egyiptomiakra, hogy engedjék szabadon a rabszolgasorban dolgozó zsidókat. A „tizedik csapással”, az elsőszülöttek halálával az egyiptomiakat büntette, míg a zsidókat megkímélte. A zsidók ajtófélfáit a leölt és áldozatul elfogyasztott bárány vérével kenette meg, így megjelölve házaikat, hogy elkerülhessék a veszedelmet. Ezután az egyiptomiak végre engedélyezték a zsidók távozását, és megkezdődött a zsidó nép kivonulása Egyiptomból, majd a negyven évig tartó pusztai vándorlás. Pészah az „elkerülés”, a szabadulás, a megváltás örömünnepe s egyben a tavasz, a megújuló természet ünnepe is.
A pészahot hosszú felkészülés előzi meg. A nyolcnapos ünnep alatt tilos kovászt, kelt tésztát (homec) fogyasztani és birtokolni. A háziasszonyok a lakás minden szögletét kitakarítják. A hagyományos kultúrákban szokásos tavaszi nagytakarítás és rituális cselekedet is ez egyben, mellyel minden kovászt tartalmazó morzsát, homecet eltüntetnek. Pészah idején lisztből és vízből gyúrt, lapos pászka/macesz idézi fel a menekülők sietségtől megkeletlen kenyerét.
Pészah előestéje, az éjszakába nyúló széderest gazdag hagyományokat őrző rituális cselekvéssorának szigorúan kötött rendje van, a széder szó maga is rendet jelent. Többnyire a tágabb család közös ünnepe, melyen gyakran vendégek is részt vesznek. Az asztalfőn fehér halotti ruhát (kitli) öltve ül a ház ura, ő vezeti a szertartást. A házigazda előtt áll a kidduspohár és a hagyományos zsidó kultúra jellegzetes tárgya, az ónból, ezüstből, fából, porcelánból vagy kerámiából készült, díszített, gyakran felirattal is ellátott szédertál vagy sajátos változata, a széderállvány. A tál mellett vagy az állvány polcain három, terítővel letakart maceszlap található – három kovásztalan kenyér. Az esti szertartás során a szédertálon körberakott szimbolikus ételek – a sült hús, a tojás, a keserűgyökér, a zöldség és az almából és darált dióból készült pép (haroszet) –, illetve mellettük a sós víz az egyiptomi rabság keserűségére és a kivonulásra emlékeztetnek.
Az este során felolvassák az Egyiptomból való kivonulás történetét, az ünnep rendjére vonatkozó magyarázatokat és a történethez kapcsolódó anekdotákat tartalmazó Haggadát. A hagyományosan gazdagon illusztrált könyv felolvasását időről időre megszakítja az este szimbolikus ételeinek és négy pohár bornak a rituális elfogyasztása. A széderesti asztalon Illés (Elijahu) próféta, a Messiás előhírnöke számára is áll egy külön pohár, gyakran díszes kehely, melyet az este során szintén megtöltenek borral. Az esti szertartás kezdeteként a család legfiatalabb tagja négyszer teszi fel különböző formában a kérdést: „Miben különbözik ez az este a többi estétől?” Az Egyiptomból való szabadulás csodálatos története a kérdésekre felolvasott hosszú válaszokból bontakozik ki. A résztvevők végül így köszönnek el egymástól: Viszontlátásra jövőre, Jeruzsálemben!
