A szukka, a megilla és a trenderli zsidó ünnepek kellékei, meghatározó tárgyai.

A szukot a harmadik zarándokünnep, a pusztai vándorlás és a betakarítás hétnapos örömünnepe (tisri 15–21.), kora őszre esik. A tórai előírás szerint az ünnepre készített sátorban (szukka) kell lakni – minél többet kell ott tartózkodni, de legalább az étkezések idejét ott kell tölteni. Az ünneppel arra emlékeznek, hogy míg Isten az Egyiptomból való kivonulást követő negyvenéves sivatagi vándorlásuk során gondoskodott a zsidókról, ők sátorban laktak. A sátrat szabad ég alatt, szigorú előírások szerint kell építeni; hagyományosan házak, zsinagógák udvarán, modern városokban erkélyeken szokták felállítani, majd gazdagon díszítik. A szukotnak a szertartások alatt használt fontos kelléke még az etrog és a lulav, vagyis egy citrusgyümölcs és a szukoti csokor, mely pálma-, mirha- és fűzfaágból készül. Ezek együtt a zsidó nép egységének szimbólumai.

A purim a sorsvetés, a megmenekülés örömünnepe (adar 14.), tél végére esik. A bibliai Eszter könyvében leírt történet szerint az i. e. 5. században Ahasvéros, a perzsa uralkodó főembere, Hámán a helyi zsidók lemészárlását tervezte, melynek időpontját sorsvetéssel döntötte el. A zsidó Mordekhaj segítségével unokahúga, Eszter lett a király felesége, és ő közbenjárt az uralkodónál, és megmentette népét. Ezt a történetet olvassák fel a pergamentekercsre írt Eszter könyvéből (Megilla) a zsinagógában. A megmenekülés feletti öröm jegyében telik az ünnepi lakoma, és megengedett, sőt kötelező az italozás is. A szegényeknek adományt kell adni, a barátoknak süteményt küldeni (sláchmónesz). Az ünnep keretében bibliai történeteket, rabbikat, történelmi hősöket kifigurázó drámajátékokat (purim-spil) adnak elő. A purim az egyetlen olyan zsidó ünnep, amikor – egyfajta karneváli jelleggel – maskarákban, zenélve az utcára vonultak, s ezáltal közvetlen környezetük is bepillantást nyerhetett a zsidó vallási élet egy kis szeletébe. Ezt idővel bálok váltották fel.

A hanuka a Második Templom felszentelésének, a fénynek és a csodának nyolcnapos ünnepe. Számos szokás kapcsolódik hozzá. Az év többi napjával ellentétben ilyenkor megengedett a szerencsejáték, a gyerekek pörgettyűvel (trenderli), a felnőttek kártyával játszanak.