A tízparancsolat közül a másodikban megfogalmazott tiltás az alapja a zsidó kultúrára vonatkozó képtilalom képzetének. Ez azonban a zsidó hagyományban meglehetősen összetett kérdés, a tényleges gyakorlat változott idővel, függött a földrajzi helytől, illetve a mai napig változik közösségenként. Ókori zsinagógákban és középkori illusztrált héber könyvekben egyaránt fordulnak elő állat- és emberábrázolások.
A zsidó közösségekben az egyik leggyakrabban előforduló illusztrációkat is tartalmazó díszítés az úgynevezett mizrah-tábla. A héber mizrah szó jelentése: ’kelet’. Az európai zsidó hagyományban a keleti iránynak kiemelt jelentősége van, hisz hagyományosan kelet Jeruzsálemet jelképezi. Keletre (Jeruzsálem felé) tájolják a zsinagógákat, a zsinagóga keleti falánál van a frigyszekrény, és kelet felé fordulva imádkoznak. Ezért szokás lett, hogy a zsidó otthonok keleti falán, illetve a zsinagógákban az előimádkozói pulpitus előtt díszített mizrah-táblákat helyeznek el. A táblákon központi helyen szerepel a mizrah szó. Körülötte pedig gyakran mikrográfiás ábrázolásként gyönyörű illusztrációk jelennek meg zsidó szimbólumokkal: menórával, kőtáblával vagy oroszlánok által tartott koronával, de az is jellemző, hogy az írás virágmotívumokat alkot. A mikrográfia, amikor a nagyon apró betűvel írt szent szövegek rajzolják ki a különböző motívumokat, jól illeszkedett a figurális ábrázolás tilalmához, s az ezzel a módszerrel készült különböző ábrázolások a 18. századtól jelentek meg zsinagógai vagy otthoni díszként.
A gondolat, hogy a házban élők védelmét és szükségleteit a mindenhol jelen lévő Isten biztosítja, jól ismert a monoteista vallásokban. Az ebből születő házi áldások gyakoriak és népszerűek protestáns, katolikus és zsidó családokban egyaránt. A legelterjedtebb „Hol hit, ott szeretet…” kezdetű szöveg a hagyományos német „Haus-segen” tükörfordítása. A nem zsidó közegben ezt eleinte közvetlenül a falra festették vagy gerendába vésték, majd a 18–19. században festett üvegképek élték virágkorukat, amelyekre a figurális ábrázolások mellett a házi áldás szövege is felkerült. A nyomtatás terjedésével divatba jöttek a táblára, sablon alapján nyomtatott változatok, amelyek kedvelt nászajándékként szinte minden társadalmi réteg háztartásába bekerültek. A német hatásra elterjedt házi áldás a 19. század végétől vált általánossá a magyarországi otthonokban, a kiadók sokszor egy sablont használva készítették el az azonosan kinéző, de különböző nyelvű változatokat. Részben a közös zsidó-keresztény hagyományokat, részben az együttélést példázza, hogy zsidó otthonokban is megtalálható az ismert háziáldás-szöveg jiddis vagy héber nyelven.
Hasonló céllal ideiglenesen, különösen haszid közösségekben kikerültek a falakra díszes gyermekágyas táblák is rontáselhárító szövegekkel. Ezeket a szülő nő szobájában helyezték el, hogy az ártó démonoktól megóvják az anyát és gyermekét.
A 19. század végétől a magyarországi vallásos zsidó családok otthonában megjelentek nagy rabbik és elsősorban haszid rebék képei fotók, nyomatok formájában. Ugyanebben az időszakban kerültek a falakra az asszimilált zsidó családok otthonában Moritz Oppenheimer és Kauffmann Izidor festményeiről készült nyomatok, amelyek egy eltűnőben lévő tradicionális zsidó világot jelenítettek meg.
