„Hat napon át dolgozzál és végezd minden munkádat; de a hetedik nap szombatja az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát […] azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.”
(2Móz 20:9-11)

A szombat (sábesz) a zsidóság gazdag rituális hagyományokkal rendelkező ünnepnapja, melynek megtartása tórai előírás, törvény. A péntek naplementétől szombat este a csillagok feljöveteléig tartó sábesz élesen elválik a hétköznapoktól: szigorú munkatilalom biztosítja az Istennek szentelt ünnep nyugalmát és emelkedettségét. A „szombattartó” kifejezés a vallásos, hithű zsidó ember szinonimája. Az ünnep különlegességét jelzi, hogy a talmudi hagyomány a szombat kezdete kapcsán a szombatkirálynő/szombathercegnő fogadásáról beszél. A rítusok a zsinagóga tágabb közösségében és a család szűkebb közegében egyaránt zajlanak.

A szombat bőségéről és fényéről való gondoskodás a háziasszony hétről hétre visszatérő feladata. Az otthon tökéletes rendje, a családtagok ünnepi öltözéke és a három ünnepi étkezés előkészítése a régi zsidó háztartásokban különösen sok előkészületet kívánt.

A zsidó családok a szombati étkezésekre gyakran láttak vendégül szegény sorsú vendéget, otthonától távol lévő utazót, magányos rokont is. A péntek esti vacsorára fonott kalács (barhesz), halkocsonya vagy töltött hal (gefilte fis), húsleves, húsétel, kompót, sütemény készült. A szombati hagyományos ebéd a barhesz, a tojáskrém (zsidótojás/lengyel tojás), a sólet és a sütemény. A szombati munkatilalom ihlette a szárazbabból, füstölt húsból, gersliből és tojásból készített sóletet, amit lezárt edényben már péntek délután elvittek a pékhez, hogy másnap délig a kemencében megsüljön az ebéd. A szombat megtartásához sokszor szükség volt külső segítségre, akikre nem vonatkozott a munkatilalom. Szomszédok, gyerekek, szolgálók segítettek.

A szombat „bejövetelét” otthon a terített asztalra készített gyertyatartók, a bor fölött mondott áldáshoz használt kidduspohár, a bor és a hímzett terítővel letakart két fonott kalács (barhesz) várta. Mielőtt lemegy a nap péntek este, a háziasszony meggyújtja a gyertyákat, és áldást mond rájuk. Ezalatt hagyományos közegben a férfiak a zsinagógában közös imával fogadják a szombatot. A ház ura otthonába belépve a jiddis „Gut sabesz” köszöntéssel kíván családjának jó szombatot. A családi ünnepi vacsora énekekkel kezdődik, a házigazda elmondja a bor fölött a szombatra vonatkozó áldást (kiddus), majd megáldja gyermekeit. Rituális kézmosás után megszegi a kalácsot, és sóba mártva minden családtagnak ad belőle. A hosszú vacsora beszélgetéssel, szombati dalok éneklésével telik. A szombati nap a pihenésé, olvasás, tanulás, játék és ima tölti ki. Az ünnep az elválasztás rítusával (havdala) ér véget, melynek során fonott gyertyát gyújtanak (havdalagyertya), édes, illatos fűszereket szagolnak. A fűszertartó (beszamim) általában fahéjat, szegfűszeget, babért tartalmaz. A havdala szertartás végén a gyertya lángjának borban való elfojtása a szombat „kimenetelét” jelzi, ezután mindenki jó hetet kíván a többieknek.

Haszid közösségekben ilyenkor újabb szertartás, a szombatkirálynő búcsúztatására rendezett lakoma és tánc kezdődik.