„Élők háza” (bét hajjim), „örökkévalóság háza” (bét ha-olám), „sírok háza” (bét ha-kevárot) – és még számos elnevezése létezik a zsidó temetőknek, amelyek sorsa szorosan összekapcsolódott a használó közösség életével és sorsával, és amelyek utolsó mementóként a legtovább maradnak meg ott is, ahol élő közösség már nem létezik.

A zsidó temetőket fal veszi körül, a sírok elhelyezése pontosan szabályozott. A díszsor a rabbiknak és más köztiszteletben álló személyeknek, a közösség választott tisztségviselőinek nyughelye. Korábban az orthodox temetőkben az asszonyok és a férfiak nyughelyét is elválasztották egymástól, de a középkor végétől már egyre több helyen kerültek közös sírba az elhunyt házastársak. Csecsemőknek vagy kisgyerekeknek nem volt szokás sírkövet állítani a 20. század előtt, így az ő nyughelyük a legtöbb esetben ismeretlen.

Eredetileg a halálban való egyenlőséget fejezte ki az a szokás, hogy a sírkövek közel azonos méretűre készültek, és díszítettségben sem voltak szembetűnő különbségek.

Megkülönböztetett sírja csupán a közösség életében meghatározó szerepet betöltő rabbiknak van. A haszid közösségek karizmatikus vezetőit „csodarabbiként” emlegették, akikhez tanácsért, gyógyulásért fordulhattak. Haláluk után sírjuk sokszor hasonló zarándoklatok célpontja lett, és a hajdan hozzájuk intézett kérdések cédulái (kvitli) kérések, fohászok hordozóivá alakultak át.

Sem a temetéskor, sem később nem illetik virággal vagy koszorúval a zsidó sírköveket. „Halott” kövek, kavicsok kerülnek a sírra, részben a sivatagban való temetkezés emlékeként, részben annak szimbólumaként, hogy Isten előtt egyformán értékes minden lélek.

A holtakat megillető tisztelet miatt a temetőbe a férfiak csak fedett fővel léphetnek, és ugyancsak a kegyelet jele, hogy az ott növő fű és egyéb növények bármilyen hasznosítása is tilos. A sírkőnek új, egyszerű kőből kell készülnie, rendszerint a temetés első évfordulóján, Jahrzeitkor kerül a hant fölé.

Az ősök sírjának rendszeres látogatása erkölcsi és vallási kötelesség, böjti napokon micva. A megszabott napok között a temetőlátogatás szokásos ideje a „tíz félelmetes nap” (tíz bűnbánó nap – ros hasana és jom kippur közötti időszak).