A zsidó közösségek számos szociális (szegényeket és betegeket támogató), kulturális és oktatási feladatokat ellátó egyesületet tartottak fenn. A lokális, szűkebb zsidó közösség összetartását erősítő, jól szervezett egyesületek tevékenysége a vallási kötelezettség teljesítésén túl – a helyi szolidaritás példájaként – beépült a zsidó közösség tagjainak mindennapjaiba.

Az egyleti élet bemutatásának jó példája Pápa, ahol a 19. század végén 13-14 zsidó egylet működött, a városi és felekezeti egyletek között számuk kiemelkedő volt, 1894-ben például a városban a segélyezettek hatvan százalékát zsidó szervezetek támogatták. A legfontosabb itt is a Hevra Kadisa, a Szent Egylet, amelynek feladata a betegápolás, a temetések megszervezése, a helybeli és átutazó szegények támogatása volt. Már a hitközség megalakulásakor (1749) létezett, s kórházat is tartott fenn a városban, ahol nem csak a zsidó közösség tagjait ápolták.

1770-ben alakult a helyi Bikur Holim (Beteglátogató Egylet), mely a közösség szegény és beteg tagjait támogatta. A bibliai, talmudi szövegekben több helyen található utalás a betegek segítésére. A beteglátogatás mellett szól, hogy aki beteget látogat, az szimbolikusan a betegség egyhatvanad részét feloldja, elveszi. Ez zsidó és nem zsidó betegre egyaránt vonatkozik. Emellett fontos parancsolat volt az élet (s ezáltal az egészség) megtartása. A Bikur Holim kiadásait belépési és tagdíjakból, adományokból és hagyatékokból, alapítványokból fedezték. A felajánlásokat egy külön erre a célra készült könyvben vezették. Az adományokon túl a közösség imával támogatta a betegeket; régi szokás szerint a súlyos beteg nevét megváltoztatták, Hajim (élet) és Haja (élő) névre. A pápai Bikur Holim Egylet a 19. század végén mintegy kétszáz fős tagsággal rendelkezett, és 1894-ben nyolcvan beteg embert segélyezett.

Pápán más egyesületek is támogatták tagjaikat és azok családját betegség esetén: az Iparosokat Gyámolító Egylet (Poel Cedek), Wahrmann Mór Általános Betegsegélyező Egyesület (Maszkil el Dal), Gomle Dalim Egylet. A rászoruló nőket, lányokat támogatta az országban elsőként alakult Izraelita Nőegylet (1825), az ebből kivált Izraelita Nők Jótékonysági Egylete (női Hevra Kadisa) és a szegény lányok kiházasítását támogató Káló Egyesület (Hahnaszat Kala). A város szegény diákjait segítette a Krajcáros Egylet (Malbis Arumim). A pénzbeli támogatáson túl a helyi kulturális élet, közösségi tanulás fontos szervezője volt a Leányegylet, a Siur Egylet, a Vallásos Zsidó Ifjak Egyesülete (Tiferet Bahurim) és a Pápai Zsidó Diákok Egyesülete.