A 18. században az Esterházy család birtokában lévő, iparilag és kereskedelmileg gyorsan fejlődő Pápa a helyi földesurak toleranciájának köszönhetően is vonzóvá vált a Habsburg Birodalom tartományaiból érkező zsidóság számára. 1745-ben a száz főre becsülhető zsidó közösség a város életében már aktív szerepet játszott. Az 1748-as földesúri védlevél a zsidók számára cenzus fejében jogokat biztosított, és lefektette a közösség működésének alapelveit. Engedélyezett volt a kóser bormérés, a mészárszéktartás és az úgynevezett szombatkorlát (eruv) felállítása. A széles körű jogosítványok elősegítették a hitközség számbeli és anyagi gyarapodását. Mindezek eredményeképpen a 19. század közepére Pápán alakult ki a Dunántúl egyik legjelentősebb lélekszámú zsidó közössége, mely 1846-ban Magyarország harmadik legnagyobb zsinagógáját építette fel. A zsidók által lakott városrészben volt a közösség hitéleti és igazgatási központja, a régi, majd az új zsinagóga, a jesiva, a mikve, a hitközség mészárszéke és a kórház. A reformkorban erősödő nemzeti öntudat a tehetősebb, polgáriasultabb pápai zsidóságra is hatással volt. A közösségen belül az orthodox és neológ irányzat is képviseltette magát, a városnak két zsinagógája és két rabbija volt.

A rendi kiváltságok megszűnése és az 1867-es törvények a pápai zsidóság számára is megteremtették a teljes egyenjogúság kereteit, már nem csupán a gazdasági életben juthattak fontos szerephez. Beilleszkedésük a városi élet szövetébe a 20. század fordulójára teljessé vált. A Perutz-textilgyár, a Leipnik-szövőüzem, a Boskovitz-féle pipa- és cserépkályhagyár, a Wittmann-gőztéglagyár, Kohn József cementárugyára nemcsak a legnagyobb üzemek, hanem a város legnagyobb adófizetői is voltak. A kereskedelem jelentős részét zsidó üzletek bonyolították.

A kiegyezéstől az 1930-as évek közepéig a várost katolikusok, reformátusok és izraeliták békés egymás mellett élése jellemezte. 1938-tól a zsidótörvények következtében a zsidó származásúak fokozatosan kiszorultak az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság, a helyi közélet, az igazságszolgáltatás, a szellemi élet és a sport területéről. A német megszállást követően a város és a környékbeli járások 3600 fős zsidó lakosságát gettóba zárták, ahonnan 1944. július elején deportálták őket Auschwitz-Birkenauba. A Soát túlélő pápaiak többsége 1956-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba, Ausztráliába és Izraelbe.