Az egyik legismertebb, legjellegzetesebb férfi-fejviseleti darab a kis sapka, kipa. A kipa szó kupolát, égboltot jelent, az Isten iránti tisztelet mellett védelmet és lelki biztonságot nyújt viselőjének.

A sapka viselése valójában ősi zsidó (és általában közel-keleti) népszokás. Az ókori Rómában megtiltották a rabszolgáknak a fejfedő használatát, a szolga az úr előtt csak fedetlen fővel jelenhetett meg, és földig kellett hajolnia. Erre vezethető vissza, hogy keresztény templomokba csak fedetlen fővel szabad belépni. Ebben az időben a zsidóság számára a szabadság jelképe volt az otthon és a templomokban viselt sapka. A középkor folyamán a Tóra olvasásához és az imádkozáshoz már kötelezően előírták a fej befedését.

A fejfedő viselése az orthodox és reformzsidóság közötti gyakorlati különbségek egyik központi elemévé is vált. Az orthodoxia a zsinagógán kívül és belül egyaránt megköveteli a fej befedését mint a zsidó tradícióhoz való hűség bizonyítékát. A modern közösségekben hétköznapi szinten gyakran opcionális, csak zsinagógában és rituális alkalmakkor kötelező. A kipát az orthodoxok általában a kalap vagy a strájmli alatt is hordják, hogy amikor ezeket leveszik, akkor is be legyen fedve a fejük.

A kipa anyaga és színe is fontos, és függhet irányzattól és alkalomtól egyaránt: a vallásosabbak fekete bársonykipát hordanak, a modernebbek színeset, horgoltat; ünnepeken szokás fehéret viselni, illetve gyakran arany és ezüst színű szállal díszítettet. A férfiak halotti ruhájának is része a fejfedő (hajbli).

A fekete kalap leginkább az orthodox zsidóság jellegzetes fejviselete.

A szőrmekalap – strájmli – viselése a katolikus egyház középkori rendeleteire vezethető vissza, amikor előírták az európai zsidók számára, hogy kalapjukon megkülönböztető jegyként egy prémes állat farkát viseljék. Ezt a zsidók úgy alakították át, hogy tizenhárom szőrcsomót varrtak a kalapra, hogy azok emlékeztessék őket Isten tizenhárom tulajdonságára és a zsidó vallás tizenhárom alapelvére. Később – Lengyelországból elterjedve – elsősorban a haszid zsidók jellegzetes viseleti darabjává s ezzel együtt az elkülönülés egyik tudatosan vállalt szimbólumává vált. A haszidizmus irányzatának követői (a kaftánnal együtt) napjainkban is viselik ünnepnapokon.

Az orthodox zsidó férfiak további jellegzetessége a pajesz és a szakáll viselése. A haj és szakáll szélének levágása bibliai előírás, ami a hagyományos gyakorlatban a pengével való levágás tilalmát jelentette.