Nemcsak a férfiakra, hanem a férjezett nőkre is vonatkozik a fej befedésének kötelezettsége. Ennek eredetéről, okáról többféle elképzelés él. A talmudi előírásból az olvasható ki, hogy a szép, hosszú haj egyfajta meztelenséget jelent, felkeltheti a férfiak érdeklődését, ezért a férjezett nőnek a haját a férjén kívül mások előtt el kell takarnia. A hajadon lányokra az előírás nem vonatkozik. Az asszimiláció útjára lépő zsidó nők is előszeretettel jártak fedetlen fővel, a zsinagógára, ünnepi és rituális alkalmakra korlátozva a fej elfedését.

A fej befedésének mikéntje az évszázadok alatt és a különféle zsidó vallási irányzatokhoz való kötődéstől függően változott. Magyarországon az orthodox, hagyományos elveket követő nők általában rövidre, bizonyos körökben kopaszra vágták a hajukat, azt sállal, a 19. századtól kezdve pedig parókával (sájtlival) vagy kendővel fedték be. A parókára kendőt, főkötőt és kalapot is tehettek. Fekete, szorosan a fejre húzható sapkával takarták el a kopaszságot. Visszaemlékezésekből kiderül, hogy egyes családoknál a haj nyírása a gyerekek előtt zajlott, máshol a férjen kívül más nem láthatta fedetlen fővel az asszonyt, így saját édesanyját, nagymamáját sem. Előfordult, hogy elöl hagytak egy kis hajat vagy műhajat, ami kilátszott a kendő alól, így nem kellett paróka.

A kendő viselése otthon megszokott volt, a parókára nagyon vigyáztak, hogy ne kopjon, ezért azt elsősorban szombaton és ünnepkor hordták. A kendőt elöl vagy hátul, a tarkónál kötötték meg. Otthon sötét, zsinagógában, szombaton és ünnepek alkalmával fehér fejkendőt hordtak.

A főkötő, mint ahogyan a kendő viselése is nem csak Magyarországon és nem csupán zsidó asszonyokra volt jellemző. A nők az utcán, ünnepi alkalmakkor (ilyennek számított a műtermi fényképkészítés is) főkötőt vettek fel. A főkötő (a neológ irányzat és a divat változása miatt) a 19. század végén már nem volt általános, de az orthodox nők még a 20. század elején is gyakran hordták. A zsidó asszonyok fejfedői – a kipától eltérően – nem speciálisan zsidó ruhadarabok, hanem a zsidó női öltözet egészéhez hasonlóan korábbi korok divatját őrzik.